Komlovszky-Szvet Tamás

Komlovszky-Szvet Tamás: Anyagtalan II/Without Material II, 2009

"Anyag nélkül", Óbudai Társaskör Galéria, 2009 november 17-december 13.
http://szvet.mosaicglobe.com/

Alexandra Navratil

Alexandra Navratil “What Is Seen Is Lost”, 2009 http://www.alexandranavratil.com/

Benoît Maire

“Prolégomènes à toute image pliée”, 2008 Benoît Maire, http://www.artistpensiontrust.org/news_item_page.asp?ID=1097

Guðrún Benónýsdóttir

»Atlantic Inclusion«, 2005 installation by Guðrún Benónýsdóttir http://gbenonys.blogspot.com/ via vvork

Erdődy József Attila

Erdődy József Attila (http://www.c3.hu/~joco)

Regio Minor, 2005








Locus Ludendi, 2004








Positive Charge (PTX), 2007

Paul Lee

“Untitled (mirrored tambourine painting)”, 2008,
Paul Lee, http://en.wikipedia.org/wiki/Paul_Lee_%28artist%29

via vvork

Gunther Ücker

Gunther Ücker, 2004
forrás: http://radicalart.info/nothing/mirrors/index.html

Roy Lichtenstein

Mirror #10, Roy Lichtenstein (1923-1997), 1970. Oil and synthetic polymer paint on canvas, 24" (61 cm) in diameter. (forrás: moma) még: http://radicalart.info/nothing/mirrors/index.html

Michelangelo Pistoletto

Michelangelo Pistoletto: Broken Mirror, 1978.
még: http://www.pistoletto.it/eng/crono13.htm

Ottmar Hörl

Ottmar Hörl: ICH-Spiegel- Koffer, 2003-2004, http://www.ottmarhoerl.de/

Thomas Rentmeister

Thomas Rentmeister: Ohne Titel/Untitled, 2000,
mirror, toothpaste, 22 x 30 cm edition of 10, (edition made for the Kunsthalle Wilhelmshaven) http://www.thomasrentmeister.de/english/ba2_e/i_ba2_e.htm

Christian Megert

Christian Megert: Spiegelwand, 1961, http://www.megert.de/6063.html plus: http://radicalart.info/nothing/mirrors/index.html

Sinta Werner

Sinta Werner: 4xDoublefixed / Classic Aluminium, 2009. http://www.sintawerner.net/

Olafur Eliasson

Olafur Eliasson: Shadow Projection Lamp, 2004 Fény-/árnyékobjekt, üveg-/tükörlap, halogénlámpa, transzformátor, fém, statív, kábel, fényforrás, 219,7 x ø 71,1 cm; a statív lábai közti távolság: 86,4 cm. Ed. 10+2 A.P., 2/2 A.P. A neugerriemschneider (Berlin) & Tanya Bonakdar Gallery (New York) tulajdona
"Shadow Projection Lamp: Egy koncentrikus tükörgyűrűket befoglaló kör alakú üveglap függőlegesen áll egy statívon, és egy kis lámpa világítja meg közvetlenül. A fény a koncentrikus tükörgyűrűket a közeli falfelületre veri vissza, míg egy másik falra ugyanaz a minta árnyékként vetül."


Eye Eye, 2002 Tükörobjekt, fa, konkáv tükör (átmérő: 12 cm), fém, íriszblende (átmérő 10 cm) 22 x 22 x 26 cm. Ed. 70+20 A.P., itt 2/20 A.P. A neugerriemschneider (Berlin) & Tanya Bonakdar Gallery (New York) tulajdona
"Eye eye: Eliasson egy konkáv tükröt szerelt egy íriszblende mögé. Ezt manuálisan úgy lehet beállítani, hogy a néző vagy saját teljes szemét, vagy az íriszt, vagy csak a pupillát láthatja a konkáv tükörben."


Light Removal, 2005 Fényobjekt, tükör, acél, halogénreflektor 80 x 60 x 80 cm. Ed. 12/20. A neugerriemschneider (Berlin) & Tanya Bonakdar Gallery (New York) tulajdona
"Light Removal: Egy falra vetülő kör, amely egyik felében fényből, másikban árnyékból áll. A jelenség létrehozásához egy reflektor világítja meg egy derékszögben a fal előtt álló elliptikus tükör jobb oldalát. A jobb oldali félkör visszavert fényből áll, a bal oldali félkört pedig a jobb oldali félellipszis által vetett árnyék alkotja."


Colour Vision Kaleidoscope: "Különböző színekből álló dikromatikus tükrök találhatók egy fa-statívra szerelt hatszögű kaleidoszkópban."

http://pillanatgepek.c3.hu/kiallitas/muveszek/olafur-eliasson/

Douglas Gordon

Douglas Gordon: Forty One, 2007 Koponya 41 bekarcolt csillaggal, üveges állóvitrin, tükör, 175×35x35 cm. A művész és a Galerie Yvon Lambert, Párizs tulajdona
"Douglas Gordon műve sötét, morbid, önreferens. A művészi alkotás a saját test romboló metamorfózisainak lejegyzését és közszemlére tételét bontja ki. Gordon néhány éve koponyákat gyűjt, és minden életévéhez a megfelelő számú ötágú csillagot metszeti bele; ezekkel a koponyákkal újabb és újabb összefüggésekben találkozhatunk. A csillagforma használata arra a híres fotóra utal, amelyet Man Ray készített 1919-ben Marcel Duchamp-ról. Felülnézetben ábrázolja, ötágú csillag formájú tonzúrával, egyidejűleg nyilvánvalóan antiklerikális gesztusként. A katolikus egyház a tonzúrát mint a koponyának az égiekkel folytatott kommunikáció irányába történő jelzésszerű megnyitását értelmezi. Gordon Forty One című művében egy koponya fekszik egy magas üvegtárló alján, rajta negyvenegy csillag formájú nyílás, és üres szemgödrökkel mered saját tükörképére. Ebben a képben aktiválódik a tükörben és vízben történő megkettőződés motívum-összefüggése - a narcisztikus vágyak képe a saját énnel történő összeolvadásról, de akár a tükör másik oldalára történő átlépés lehetetlenségéről is. Ha visszaemlékszünk Jean Cocteau Orpheusz című filmjének jelenetére, amelyben Jean Marais teste a tükörképére simul, talán világossá válik, hogy a tükörképpel bensőséges kapcsolatra lépni csak a halott anyag képes." http://pillanatgepek.c3.hu/kiallitas/muveszek/douglas-gordon/

Rodney Graham

Rodney Graham: Könyvobjekt, nikkelezett réz súber, üveg, tükör, 1990, 38×60x59 cm Lucia Muñoz Iglesias Gyűjtemény, Madrid "Rodney Graham a számára fontos szerzőket gyakran a könyveikhez készített prezentációs szerkezettel tiszteli meg. 1900 körül Franciaországban széles körben elterjedt volt Daniel Bellet Les Dernières Merveilles de la Science című, fiataloknak íródott könyve. Szemléletesen magyarázta a legújabb technikai vívmányokat, a telefont, a röntgensugarat, az elektomos fényt, a kinematográfot, a gramofont és másokat. A fejtegetéseket kromolitográfiák illusztrálták. E könyvhöz Rodney Graham egy üvegből és tükörből készült szemléltető berendezést készített. Magát a könyvet egy üvegsúberbe csúsztatta; csuklópántokat és kihajtható tükröket illesztett hozzá, amelyek nyílnak és csukódnak. A könyv így csodálatos módon úgy jelenik meg a tükörben, mint az elmúlt idő katoptrikus színháza. A tükrözött soknézetűség nem rejti el, hogy a könyv csukva marad. A csodák nem kerülnek napvilágra." http://pillanatgepek.c3.hu/kiallitas/muveszek/rodney-graham/

Mischa Kuball

Mischa Kuball: Keresztül a Nagy Üvegen, 1999 Tükrös szekrény, 200×100x60 cm, videó, 25 perc, színes, néma, loopolt, monitor.
A művész tulajdona (Installáció a Galerie Konrad Fischerben. Fotó: Daniela Steinfeld)
"A Keresztül a Nagy Üvegen című munka arra csábít, hogy a szekrényajtóba vágott két lyukon keresztül benézzünk a szekrény belsejébe. Belül egy videofilm fut, egy nagyváros hétköznapi képeit látjuk. A film, amely a néző számára, látható apparátus híján puszta vetítésnek tűnik, szokatlan képi szekvenciákat mutat, amelyek egy egyszerű trükk nyomán keletkeztek: Kuball dupla lencsével, a kamera objektívje elé szerelt pohár segítségével filmezte le a házak homlokzatait és a forgalmat a düsseldorfi Corneliusstrassén, nem messze a műtermétől. A pohár alja alkotta a második lencsét, amely eltorzítja a képi motívumokat. A Marcel Duchamp-ra történő utalások szembeötlőek, már a címben is feltűnnek. Ezen felül a formális képalkotás eszközeiben is fellelhetők, amelyek kapcsolatba hozhatók Duchamp idézett főművével, a Nagy Üveggel (1915-1923): az átlátszósággal, a tükröződéssel, a széttöredezettséggel, valamint a hétköznapi eszközök felhasználásával. Tematikusan Kuball ezzel szemben más irányt követ. A Keresztül a Nagy Üvegen az intim tekintet számára készült. A zárt és tükröző szekrény, amely félúton áll a tükör és az Engelbrecht-féle perspektívaszínház dobozainak hagyományát követő kortárs kukucskálódobozok között, kifordítja az érzékelés megszokásait. A voyeurködésre utaló elvárásokkal szemben, amelyek két kukucskálólyukon keresztül egy hálószobabútorba vetett pillantás esetén óhatatlanul felmerülnek, itt nem derül fény semmilyen sötét, rejtegetett titokra, amely, hasonlóan Duchamp másik főművéhez, az Étant donnés-hoz (Adva van, 1946-1968) a nézőt az emberi lélek kevéssé mély tájaira vezeti. Ehelyett a néző csöndes optikai szenzáció részese lesz: a nagyvárosi mozgás és dinamika sosem látott kristályszerű képei villannak ki a sötétből. A városi táj belsőben megjelenő elidegenített képeivel szemben a közeledéskor és eltávolodáskor a néző saját mozgó tükörképe áll. Az installációt 1999-ben a Galerie Konrad Fischerben mutatták be, ahol a művet egy lépcsőfeljárónál helyezték el. A néző a lépcsőn lefelé haladva önmagát figyelhette meg a tükrös szekrény ajtajaiban - további utalásként Duchamp-ra." http://pillanatgepek.c3.hu/kiallitas/muveszek/mischa-kuball/

Markus Raetz

Markus Raetz: Nyúltükör, 1988 vasdrót, tükör, festett fa, 21,5×60x20 cm. Francesco Conti Gyűjtemény (Chêne Bougeries)
"A néző helyzete döntő jelentőségű a dolgok megjelenésében. A különböző pozíciók differenciált képeket eredményeznek, olyan részletek és dolgok tárulhatnak fel, amelyek más szemszögből rejtve maradnak. Markus Raetz művei a vizuális érzékelést, a látás és a gondolkodás folyamatát a világ individuális, semmiképp sem általános érvényű elsajátításaként reflektálják. Kihívást intéznek a nézőhöz, hogy helyezkedjen bele a kutató szemlélésbe, vegyen fel különböző perspektívákat. A Nyúltükör című műben egy kartonoszlopon álló, szürkére lakkozott falapon egy nyúl drótból megformált körvonala látható, amely a vele szemben álló ovális tükör felé fordul. A tükörkép azonban a várt képpel szemben egy kalapos embert mutat - utalás Joseph Beuysra. A nyúl köztudottan Beuys szimbolikus állata, amely művészi mitológiájában megjelenítheti a szellemet vagy a testet, a kozmoszt vagy a földet. A hold állataként kapcsolatba állítható a termékenységgel, a menstruációval, az újjászületéssel és az intuícióval - ezzel az asszonyival, a nővel. A művész és nyúl, ember és állat tükörkép formájában történő találkozásakor a tükör eloldódik tisztán optikai-tényszerű funkciójától, a dolgok felszínének visszaadásától. Használata szimbolikus, a megismerés eszközévé válik, amely a belső én, ebben az esetben az alter ego arcait leplezi le." http://pillanatgepek.c3.hu/kiallitas/muveszek/markus-raetz/

Timur Siqin

Timur Siqin: 300, 2009
http://timursiqin.com/300/300.html (video)

http://timursiqin.com/
via vvork

Rafaël Rozendaal

»really really big«, 2009 by Rafaël Rozendaal
http://www.newrafael.com/,
via vvork

Juan Muñoz

Juan Muñoz: One Figure (Una figura), 2000 Resina,pigmentos y espejo 110×60 x 50 cm Museo de Grenoble most itt: Juan Muñoz. Retrospective April 21 - August 31, 2009 Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofia Madrid. Spain, http://www.museoreinasofia.es

"This exhibition, which the Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía dedicates to Juan Muñoz (Madrid, 1953 – Ibiza, 2001), is the most complete retrospective on the artist to date.
The exhibition has been enriched by works never exhibited until now and extends throughout several rooms in the Museum, as well as the Sabatini Gardens. His drawings, writings, sound works and radio segments are exhibited together with numerous sculptures. Juan Muñoz is an international point of reference in the renovation of contemporary sculpture. The sixteen years spanning from 1984, the date of his first solo exhibition, to 2001, when he created his last work, allowed him to develop an artistic corpus with an exceptional narrative quality.
Exhibition organized by the Tate Modern, London, in association with the Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía. Exhibition co-produced by Tate Modern and the Sociedad Estatal para la Acción Cultural Exterior –SEACEX. Exhibition sponsored by fundación Banco Santander Foundation" via e-flux

Dan Graham

My Turn: Dan Graham: Beyond
June 24 - October 11, 2009,
Whitney Museum of American Art, New York, http://whitney.org/index.php

Dan Graham photographing Two Adjacent Pavilions, 1978-82 two-way mirror, glass, and steel; two structures: 8 1/4 x 6 1/8 x 6 1/8 feet each collection Kröller-Müller Museum, Otterlo, The Netherlands

installed in Documenta VII next to the Fulda River, Kassel, Germany, 1982

Carsten Nicolai

Carsten Nicolai . poly stella, 2009, Kasumigaseki Building, Tokyo, Japan
http://www.carstennicolai.de/?c=works&w=poly_stella

Tom Burr

Tom Burr: Folding Screen, 2007, (Sperrholz, Spiegel aus Plexiglas, Profilholz, eloxiertes Metal Plywood, wood molding, plexi-mirror, black anodized hardware, three hinged Panels 180 x 180 x 6 cm), via http://www.vvork.com/

itt: Städtische Galerie im Lenbachhaus und Kunstbau München, http://www.lenbachhaus.de Monica Bonvicini / Tom Burr May 30 - August 16, 2009

és még itt: http://www.v22collection.com/v22presents/artists/tomburr.html (Tom Burr, Decapitation Sculpture 2009, plywood, glass mirror, steel pin, canvas in 2 parts, 146x152x152cm, 30x30x30cm), és itt: http://www.galerieneu.net/artists/show/id/2

Michel Huelin

»Exposition Abbatiale de Bellelay«, 2006 by Michel Huelin. (via vvvork)

Simona Denicolai és Ivo Provoost

“Mirrors with attitude”, 2008 by Simona Denicolai & Ivo Provoost. via vvork

Mark Geffriaud

“You would have seen it happen if you hadn’t been looking somewhere else”, 2006 by Mark Geffriaud. In collaboration with Cyrille Maillot. (via vvork)

kép forrása: gb agency, Párizs

Julieta Aranda

Julieta Aranda (1975): "Publick Occurrences, both Forreign and Domestick" (részlet), 2008,

Galerie Michael Janssen, Berlin

róla többet az artreview magazin 2009/03 (március) számában, 70. old

Komlovszky Szvet Tamás

Komlovszky Szvet Tamás: Fekete Lyuk, 2008, fa, tükör; elektromágnes, 180x40x40 cm, kép innen: műcsarnok, és saját honlapjáról

kiállítva ’pixelek’ c. csoportos kiállításon az ernst múzeumban, 2009. jan 18 - febr 08.

Black Hole from Szvet on Vimeo.

Nobuo Sekine

Nobuo Sekine (1942): „Phase of Nothingness” 1970

forrás: szvet: levitation/lebegés

Lowas Péter

Lowas Péter: "Önreflexiós segédeszköz", 2008

Első multiplika show, Liget Galéria, 2008 (http://multiplika2000.wordpress.com/2009/02/)

forrás / source: http://www.photoblog.com/dromidriver/2008/12/20/sat.html

Elmgreen és Dragset

»When a Country Falls in Love with Itself«, 2008 by Elmgreen & Dragset. via vvork

(elmgreen és dragset még itt: http://www.klosterfelde.de/sites/artists/elm-drag/ar_f.html, http://www.tate.org.uk/modern/exhibitions/untitled/elmgreenanddragset/, http://www.victoria-miro.com/artists/_32/)

Ivan Ladislav Galeta

„Croatian filmmaker Ivan Ladislav Galeta is a key figure within structural film. Experimental in the truest sense of the word, his works are months, often years in the planning, all possibilities considered as he explores the medium and its capabilities. Such is his precision that the end results often resemble documentary more than they do the avant-garde; titles and intertitles (even these being exact in terms of font and framing) displaying all possible information, from the nature of the film stock used to the methods undertaken and the times of production. Dry and conceptual, then, but Galetas ultra-awareness of cinema and its processes yields continually intriguing results: TV Ping Pong (the earliest work present) manipulates conventional editing syntax; Two Times in One Space investigates screen space via simple superimpositions.(...)
(Anthony Nield in DVD Times , 21.08.2008 )
More info: http://www.index-dvd.at/php/de/review...”

Mark Wallinger

MARK WALLINGER CURATES: THE RUSSIAN LINESMAN, Frontiers, Borders and Thresholds, 18 February - 4 May 2009, A Hayward Touring Exhibition, Southbank Centre, London, http://www.southbankcentre.co.uk/visual-arts

bővebben róla itt: http://www.e-flux.com/shows/view/6359
Mark Wallinger: Time and Relative Dimensions in Space, 2001
installáció a whitechapel galériában, 2001

erről:

„Time and Relative Dimensions in Space (2001) is a mirrored version of the 'Tardis' which featured in the British TV series Dr Who. A 'police box' on the outside, once typical of London streets, the Tardis not only travelled through time and space but its internal dimension dramatically exceeded its exterior. Wallinger's version in polished stainless steel contains four firmly closed doors and offers only a conceptual excursion. The extra dimension is extended through the mirror's surface and into its artificial space, while the object seeks to shrug off its physicality by replicating its surroundings.” forrás: http://www.whitechapel.org/content.php?page_id=3789

még:

The Word in the Desert II., 2000, framed colour photograph, 190 x 154 cm
Satire Sat Here, 1986, oil on canvas, 213.4 x 305 cm
forrás: Anthony Reynolds Gallery, London, http://www.anthonyreynolds.com/home.htm

Pascual Sisto

Pascual Sisto:
Push / Pull (my luck is your misfortune), 2006
Two Channel video installation,
http://www.pascualsisto.com/pushpull.mov
leírással: http://www.pascualsisto.com/index.php?/projects/push--pull-my-luck-is-your-misfortune/

Dora Garcia

Dora Garcia »Fahrenheit 451«, (2004)

http://www.doragarcia.net/

SHOWstudio

http://www.showstudio.com/ interaktív kaleidoszkópjai itt: http://www.showstudio.com/project/christmastide/

koncept: Nick Knight and Danny Brown

(Peter Jensen, Emilio De La Morena)

Corey McCorkle

Corey McCorkle: An Arrangement (Phalanx), 2007

COREY McCORKLE kiállítása a Maccarone-ban, (New York, http://www.maccarone.net/)
”When a Dog Barks The Response in the Ear of the Sky is a Star”, April 14th - May 12th, 2007.

„On the periphery of metropolitan Istanbul is a dilapidated zoo located within in otherwise pastoral municipal park. Started in the 1980's this project, similar to many other public commissions on the edge of the city, remains incomplete, abandoned. Much of the architecture in the outlying areas of Istanbul is similar, empty cast-concrete shells thrown up in the anticipation of an urban sprawl yet to come. Driving along the highways, one sees these structures, many of which will never be occupied by their intended tenants. They currently function only as monuments to a sort of tragic optimism, a lost cause of expansion, an emblem of coaxed development into suburbia.

Empty zoo shells sometimes house transients, but the string of pavilions and plains of the park are, for the most part, under the exclusive rule of feral dogs. Designed for the domestication and exhibition of the wild and exotic, a holdover from a romantic 19th century idea of naturalism, if not tourism, these abbreviated showcase environments have been overtaken by animals once domesticated, now wild and subsequently territorial: Corey McCorkle's project at maccarone lies where this former ideal meets our current century's urban entropy, which operates on a course from construction to neglect to metamorphosis. It begins at the point the zoo meets its political end - the decommission.

McCorkle's photographic and sculptural installations document these new ruins of urban planning beside the implosion of both nature and culture's milieu, not swaying far from the artist's past investigations of anomalous forgotten space and the dysfunctions therein. A video work similarly captures how the zoo pavilions, intended for entertainment and consumption, have collapsed from supposed civil program to architectural folly for the wild, liberated, and sometimes hostile.

If the cage is no longer a veil of tactful decorum, McCorkle's use of the kilim shifts the documentary to the decorative. As a great mediator between domestic comfort and civic assembly, the material is an emblem of Istanbul's history, garlanded with emporium and its longstanding reputation as an "East/West" depot. A mirrored hallway echoes the absurdity of attempting to contain an infinite nature, collapsing transitional and terminal space.

McCorkle's recently solo exhibitions include Kunsthalle Bern, Switzerland; MC, Los Angeles; Objectif, Antwerp. The artist's work is concurrently on view The Kitchen, NY and Stella Louhaus, Antwerp. A film commission regarding Le Corbusier's Tower of Shadows will be screened in May at The Office of Contemporary Art, Oslo, Norway and New York.”

Ilia Ovechkin

Ilia Ovechkin (1986) »displacement«, 2008

http://www.iliaovechkin.com/