Sinta Werner

Sinta Werner: 4xDoublefixed / Classic Aluminium, 2009. http://www.sintawerner.net/

Olafur Eliasson

Olafur Eliasson: Shadow Projection Lamp, 2004 Fény-/árnyékobjekt, üveg-/tükörlap, halogénlámpa, transzformátor, fém, statív, kábel, fényforrás, 219,7 x ø 71,1 cm; a statív lábai közti távolság: 86,4 cm. Ed. 10+2 A.P., 2/2 A.P. A neugerriemschneider (Berlin) & Tanya Bonakdar Gallery (New York) tulajdona
"Shadow Projection Lamp: Egy koncentrikus tükörgyűrűket befoglaló kör alakú üveglap függőlegesen áll egy statívon, és egy kis lámpa világítja meg közvetlenül. A fény a koncentrikus tükörgyűrűket a közeli falfelületre veri vissza, míg egy másik falra ugyanaz a minta árnyékként vetül."


Eye Eye, 2002 Tükörobjekt, fa, konkáv tükör (átmérő: 12 cm), fém, íriszblende (átmérő 10 cm) 22 x 22 x 26 cm. Ed. 70+20 A.P., itt 2/20 A.P. A neugerriemschneider (Berlin) & Tanya Bonakdar Gallery (New York) tulajdona
"Eye eye: Eliasson egy konkáv tükröt szerelt egy íriszblende mögé. Ezt manuálisan úgy lehet beállítani, hogy a néző vagy saját teljes szemét, vagy az íriszt, vagy csak a pupillát láthatja a konkáv tükörben."


Light Removal, 2005 Fényobjekt, tükör, acél, halogénreflektor 80 x 60 x 80 cm. Ed. 12/20. A neugerriemschneider (Berlin) & Tanya Bonakdar Gallery (New York) tulajdona
"Light Removal: Egy falra vetülő kör, amely egyik felében fényből, másikban árnyékból áll. A jelenség létrehozásához egy reflektor világítja meg egy derékszögben a fal előtt álló elliptikus tükör jobb oldalát. A jobb oldali félkör visszavert fényből áll, a bal oldali félkört pedig a jobb oldali félellipszis által vetett árnyék alkotja."


Colour Vision Kaleidoscope: "Különböző színekből álló dikromatikus tükrök találhatók egy fa-statívra szerelt hatszögű kaleidoszkópban."

http://pillanatgepek.c3.hu/kiallitas/muveszek/olafur-eliasson/

Douglas Gordon

Douglas Gordon: Forty One, 2007 Koponya 41 bekarcolt csillaggal, üveges állóvitrin, tükör, 175×35x35 cm. A művész és a Galerie Yvon Lambert, Párizs tulajdona
"Douglas Gordon műve sötét, morbid, önreferens. A művészi alkotás a saját test romboló metamorfózisainak lejegyzését és közszemlére tételét bontja ki. Gordon néhány éve koponyákat gyűjt, és minden életévéhez a megfelelő számú ötágú csillagot metszeti bele; ezekkel a koponyákkal újabb és újabb összefüggésekben találkozhatunk. A csillagforma használata arra a híres fotóra utal, amelyet Man Ray készített 1919-ben Marcel Duchamp-ról. Felülnézetben ábrázolja, ötágú csillag formájú tonzúrával, egyidejűleg nyilvánvalóan antiklerikális gesztusként. A katolikus egyház a tonzúrát mint a koponyának az égiekkel folytatott kommunikáció irányába történő jelzésszerű megnyitását értelmezi. Gordon Forty One című művében egy koponya fekszik egy magas üvegtárló alján, rajta negyvenegy csillag formájú nyílás, és üres szemgödrökkel mered saját tükörképére. Ebben a képben aktiválódik a tükörben és vízben történő megkettőződés motívum-összefüggése - a narcisztikus vágyak képe a saját énnel történő összeolvadásról, de akár a tükör másik oldalára történő átlépés lehetetlenségéről is. Ha visszaemlékszünk Jean Cocteau Orpheusz című filmjének jelenetére, amelyben Jean Marais teste a tükörképére simul, talán világossá válik, hogy a tükörképpel bensőséges kapcsolatra lépni csak a halott anyag képes." http://pillanatgepek.c3.hu/kiallitas/muveszek/douglas-gordon/

Rodney Graham

Rodney Graham: Könyvobjekt, nikkelezett réz súber, üveg, tükör, 1990, 38×60x59 cm Lucia Muñoz Iglesias Gyűjtemény, Madrid "Rodney Graham a számára fontos szerzőket gyakran a könyveikhez készített prezentációs szerkezettel tiszteli meg. 1900 körül Franciaországban széles körben elterjedt volt Daniel Bellet Les Dernières Merveilles de la Science című, fiataloknak íródott könyve. Szemléletesen magyarázta a legújabb technikai vívmányokat, a telefont, a röntgensugarat, az elektomos fényt, a kinematográfot, a gramofont és másokat. A fejtegetéseket kromolitográfiák illusztrálták. E könyvhöz Rodney Graham egy üvegből és tükörből készült szemléltető berendezést készített. Magát a könyvet egy üvegsúberbe csúsztatta; csuklópántokat és kihajtható tükröket illesztett hozzá, amelyek nyílnak és csukódnak. A könyv így csodálatos módon úgy jelenik meg a tükörben, mint az elmúlt idő katoptrikus színháza. A tükrözött soknézetűség nem rejti el, hogy a könyv csukva marad. A csodák nem kerülnek napvilágra." http://pillanatgepek.c3.hu/kiallitas/muveszek/rodney-graham/

Mischa Kuball

Mischa Kuball: Keresztül a Nagy Üvegen, 1999 Tükrös szekrény, 200×100x60 cm, videó, 25 perc, színes, néma, loopolt, monitor.
A művész tulajdona (Installáció a Galerie Konrad Fischerben. Fotó: Daniela Steinfeld)
"A Keresztül a Nagy Üvegen című munka arra csábít, hogy a szekrényajtóba vágott két lyukon keresztül benézzünk a szekrény belsejébe. Belül egy videofilm fut, egy nagyváros hétköznapi képeit látjuk. A film, amely a néző számára, látható apparátus híján puszta vetítésnek tűnik, szokatlan képi szekvenciákat mutat, amelyek egy egyszerű trükk nyomán keletkeztek: Kuball dupla lencsével, a kamera objektívje elé szerelt pohár segítségével filmezte le a házak homlokzatait és a forgalmat a düsseldorfi Corneliusstrassén, nem messze a műtermétől. A pohár alja alkotta a második lencsét, amely eltorzítja a képi motívumokat. A Marcel Duchamp-ra történő utalások szembeötlőek, már a címben is feltűnnek. Ezen felül a formális képalkotás eszközeiben is fellelhetők, amelyek kapcsolatba hozhatók Duchamp idézett főművével, a Nagy Üveggel (1915-1923): az átlátszósággal, a tükröződéssel, a széttöredezettséggel, valamint a hétköznapi eszközök felhasználásával. Tematikusan Kuball ezzel szemben más irányt követ. A Keresztül a Nagy Üvegen az intim tekintet számára készült. A zárt és tükröző szekrény, amely félúton áll a tükör és az Engelbrecht-féle perspektívaszínház dobozainak hagyományát követő kortárs kukucskálódobozok között, kifordítja az érzékelés megszokásait. A voyeurködésre utaló elvárásokkal szemben, amelyek két kukucskálólyukon keresztül egy hálószobabútorba vetett pillantás esetén óhatatlanul felmerülnek, itt nem derül fény semmilyen sötét, rejtegetett titokra, amely, hasonlóan Duchamp másik főművéhez, az Étant donnés-hoz (Adva van, 1946-1968) a nézőt az emberi lélek kevéssé mély tájaira vezeti. Ehelyett a néző csöndes optikai szenzáció részese lesz: a nagyvárosi mozgás és dinamika sosem látott kristályszerű képei villannak ki a sötétből. A városi táj belsőben megjelenő elidegenített képeivel szemben a közeledéskor és eltávolodáskor a néző saját mozgó tükörképe áll. Az installációt 1999-ben a Galerie Konrad Fischerben mutatták be, ahol a művet egy lépcsőfeljárónál helyezték el. A néző a lépcsőn lefelé haladva önmagát figyelhette meg a tükrös szekrény ajtajaiban - további utalásként Duchamp-ra." http://pillanatgepek.c3.hu/kiallitas/muveszek/mischa-kuball/

Markus Raetz

Markus Raetz: Nyúltükör, 1988 vasdrót, tükör, festett fa, 21,5×60x20 cm. Francesco Conti Gyűjtemény (Chêne Bougeries)
"A néző helyzete döntő jelentőségű a dolgok megjelenésében. A különböző pozíciók differenciált képeket eredményeznek, olyan részletek és dolgok tárulhatnak fel, amelyek más szemszögből rejtve maradnak. Markus Raetz művei a vizuális érzékelést, a látás és a gondolkodás folyamatát a világ individuális, semmiképp sem általános érvényű elsajátításaként reflektálják. Kihívást intéznek a nézőhöz, hogy helyezkedjen bele a kutató szemlélésbe, vegyen fel különböző perspektívákat. A Nyúltükör című műben egy kartonoszlopon álló, szürkére lakkozott falapon egy nyúl drótból megformált körvonala látható, amely a vele szemben álló ovális tükör felé fordul. A tükörkép azonban a várt képpel szemben egy kalapos embert mutat - utalás Joseph Beuysra. A nyúl köztudottan Beuys szimbolikus állata, amely művészi mitológiájában megjelenítheti a szellemet vagy a testet, a kozmoszt vagy a földet. A hold állataként kapcsolatba állítható a termékenységgel, a menstruációval, az újjászületéssel és az intuícióval - ezzel az asszonyival, a nővel. A művész és nyúl, ember és állat tükörkép formájában történő találkozásakor a tükör eloldódik tisztán optikai-tényszerű funkciójától, a dolgok felszínének visszaadásától. Használata szimbolikus, a megismerés eszközévé válik, amely a belső én, ebben az esetben az alter ego arcait leplezi le." http://pillanatgepek.c3.hu/kiallitas/muveszek/markus-raetz/